A szabadság harcosainak nyomában

Iskolánk második alkalommal pályázott sikeresen a Határtalanul programra, melynek keretében a 7. osztályos tanulókkal egy szép kiránduláson vehettünk részt. A pályázat részeként az előkészítő órán történelmi ismereteiket bővíthették tanulóink. Május 19-én reggel hét órakor az iskola elől indultunk a várva várt kirándulásra. Első megállónk Rozsnyó volt, ahol kedves régi idegenvezetőnk csatlakozott hozzánk, s utunkat folytattuk egy rozsnyói általános iskolába, s itt nagyon szívélyesen fogadtak bennünket. Körbe vezettek a vendéglátóink az épületben, s néhány percre a tornatermet is birtokba vehettük. A Betléri -kastély volt a következő megállónk. Az Andrássy család egykori vadászkastélyában megcsodálhattuk a páratlanul berendezett szobákat, s az élményt még csodálatosabbá tette a parkban megtett sétánk. A gótikus, reneszánsz stílusú berendezési tárgyak mellett jól megfértek a család által összegyűjtött egzotikus tárgyak is. Az utolsó programunk a dobsinai jégbarlang megtekintése volt, amely hosszúságával és mélységével a legnagyobb jégbarlangok közé tartozik Európában. Az UNESCO Világörökségi listáján is szerepel. Csodálkozva néztük a különböző formájú jégképződményeket, melyek találó fantázianeveket kaptak. A barlanglátogatás után a télből a nyárba léptünk ki, s megtapasztaltuk a nagy hőmérséklet különbséget. Ezután Poprádon elfoglaltuk a szobáinkat. Este mindenkinek nagyon jól esett a meleg vacsora. Második nap a bőséges reggeli elfogyasztása után a Csorba tóhoz kirándultunk. A tóhoz vezető út is gyönyörű látvánnyal kápráztatott el minket. Most már mi is megértettük népszerűségének okát, hiszen a gyönyörű tavat körülölelik a hófödte hegycsúcsok, s ez nem mindennapi látvány. A sétánkat a tó körül egy hógolyó csata szakította meg. Megcsodáltuk az 1970-ben itt tartott síugró világbajnokság kis és nagy sáncait. Kihagyhatatlan programelem a vásárlás, s a tanulóink a helyre jellemző ajándékokat vásároltak. A túra után Ótátrafüred érintésével Tátralomnicra utaztunk, a Tátra múzeumba. A magas hegyvidék kőzet- növény és állatvilágának megtekintése után újabb ismereteket szereztünk a gorál népcsoportról. A kiállított ruhák és néprajzi gyűjtemények segítségével könnyebben el tudtuk képzelni a pásztornép életét. Az utolsó állomásunk Késmárk volt a Szepesség legfestőibb városa. Először megnéztük a két egymás mellett álló evangélikus ótemplomot más néven fatemplomot, valamint az újtemplomot is. Csodálkozva hallgattuk, hogy a fatemplom építésekor nem használhattak semmilyen más anyagot a fán kívül, sem szeget, sem követ. Milyen gondos ácsmunka kellett ahhoz, hogy az épület stabilan álljon és ilyen gyönyörű faragások díszítsék a belső teret. Az újtemplomban leróttuk kegyeletünket és főhajtással tisztelegtünk Thököly Imre sírjánál. A nap zárásaként a várba sétáltunk, ahol idegenvezetőnk Tibi bácsi mesélt a vár történetéről. Megtudtuk, hogy napjainkban esküvőket is tartanak itt, és mi is láthattunk most egyet. Szombat reggel a Szepesség legnagyobb városába Lőcsére látogattunk. Legelőször a ma már múzeumként működő egykori városházát tekintettük meg. Tibi bácsi Lőcse irodalmi vonatkozásait ismertette velünk. A nagyteremben elmesélte, hogyan történtek az egykori elöljárók tanácskozásai, megnézhettük a törvénykönyvet, említést tett a gyönyörű csillárokról is. Közösen átsétáltunk a Szent Jakab templomba, ahol ma is celebrálnak szentmiséket. Megcsodáltuk a világ legmagasabb gótikus főoltárát. Megismertük a szégyenketrec történetét, ami a főtéren áll, az ódon épületekkel együtt, melyek közül a legszebb a Thurzó ház jellegzetes reneszánsz formájával. Városnézés után jól esett a hűsítő fagylalt, majd gyűjtöttünk egy kis energiát, hogy el tudjunk indulni a Szlovák paradicsomba. Ez a túra, bár nem volt nagyon egyszerű mindannyian megállapítottuk, hogy a látvány miatt megérte ez a kis fáradtság. A Tamásfalvi kilátóhoz haladva a Hernád áttörés egy kis részét is láthattuk. Felérve a kilátóhoz egy gyönyörű panoráma nyílt a sűrű fenyvesekre, a kanyargó völgyekre, de jól kivehetőek voltak a Magas -Tátra hegycsúcsai is. Vasárnap minden a Tátráról és a Tarpataki vízesésről szólt. Kissé hűvös időben érkeztünk Ótátrafüredre. A túra során azonban egyre jobban bemelegedtünk. Egy aszfaltozott úton a Tarajkára érkeztünk. Rövid pihenő után folytattuk utunkat, s gyönyörködtünk a természet szépségében és csodájában. A kapaszkodó végén megpillantottuk a Hosszú vízesést, a hídon állva megtapasztaltuk milyen erővel zúdul alá a víztömeg. A folyó partján lefelé haladva következett a nagy majd az óriás vízesés. A hegyről visszatérve szomjunkat egy különleges forrásvízzel oltottuk. Lehetőségünk volt bepillantani egy patinás hotel -a Grand Hotel- előterébe is. Megint egy szép és tartalmas napot zártunk. Hétfő reggel mindenki nagyon szomorúan ébredt, hiszen tanulmányi kirándulásunk utolsó napja volt. Reggeli után buszra szálltunk, s első állomásunk Szepeskáptalan volt. A fallal körülvett egyházi város a Világörökség részét képezi, fő látnivalója a Szent-Márton templom. Tettünk egy rövid sétát, majd indultunk tovább Szepesváraljára a temetőbe. Megkoszorúztuk a Branyiszkói hős honvédek síremlékét. Ezután a Szepesi várba sétáltunk fel. Több történelmi témájú filmben is megjelenik a Szapolyai család egykori otthona. Kassa volt kirándulásunk utolsó állomása. Megcsodáltuk a Szent Erzsébet-dómot, a Fő teret és a Jakab palotát. A Székesegyház altemplomában helyezték örök nyugalomra a Rodostóból hazaszállított II. Rákóczi Ferenc fejedelmet. Leereszkedve az altemplomba koszorút helyeztünk el a síremléken és meghatott bennünket a sok- sok magyar nemzeti szalaggal díszített koszorú. Főhajtással tisztelegtünk fejedelmünk sírja előtt. Búcsúzásként meghallgattuk a Zenélő szökőkutat, s gyönyörködtünk egy kicsit a látványban. Hálásak vagyunk, hogy ilyen szép helyekre el tudtunk utazni, büszkék vagyunk arra, hogy magyarnak születtünk. Fontosnak tartjuk, hogy tiszteljük a múltat, óvjuk és védjük értékeinket! .

 Előkészítő óra: