Iskolarádió

 A balázsolás vagy balázsáldás a katolikus egyház áldása. Február 3-án, Balázs napján, vagy az ahhoz legközelebb eső vasárnapon a pap a szentmise vége után két kereszt alakba tett vagy összecsavart gyertyát tart a hívek álla alá, miközben ezekkel a szavakkal áldja meg őket: „Szent Balázs püspök és vértanú esedezése által mentsen és őrizzen meg téged az Úr a torokbaj és minden egyéb bajoktól az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében. Ámen.” Szent Balázs püspök volt, aki különleges tetteket hajtott végre, például súlyos betegségben szenvedőket gyógyított meg. Egyszer egy fuldokló kisfiút vittek hozzá, egy halszálka akadt a torkán. Balázs püspök kereszt alakban két gyertyát tartott az álla alá, és áldásával megmentette a gyereket. Szent Balázst ettől kezdve a torokbetegségek védőszentjeként tartották számon. Ha valakinek szálka fordult keresztbe a torkán, azt kellett mondani: „Balázs vértanú és Krisztus szolgája mondja: Vagy le, vagy föl!” Később egyéb betegségekben is az ő segítségét kérték. Ha valaki megbetegedett, ember vagy állat, gyertyát gyújtottak meg Szent Balázs tiszteletére.

 Balázs püspök és az állatok Balázs személye az állatokra is különleges hatással volt. Szerettek a közelében lenni, a barlangja köré csoportosultak, és barátságban éltek vele. A püspök értett a nyelvükön, gondolataival és szavaival képes volt irányítani őket. Egyszer egy malacot magával vitt egy farkas, de Balázs imája hatására nem ette meg, hanem estére visszavitte a gazdájának. Sokfelé szokássá vált, hogy Szent Balázs napján vízszentelést is tartanak, amellyel megszentelik a templom elé hajtott állatokat. forrás: www.gondola.hu Babits Mihály: Balázsolás Szépen könyörgök, segíts rajtam, Szent Balázs! Gyermekkoromban két fehér gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon s úgy néztem a gyertyák közül, mint két ág közt kinéző ijedt őzike. Tél közepén, Balázs-napon szemem pislogva csüggött az öreg papon, aki hozzád imádkozott fölém hajolva, ahogy ott térdeltem az oltár előtt, kegyes szokás szerint, s diákul dünnyögve, amit sem én s ő se jól értett. De azért te meghallgattad és megóvtad gyermeki életem a fojtogató torokgyíktól, s a veszedelmes mandulák lobjaitól, hogy fölnövén félszáz évet megérjek, háladatlanul, nem is gondolva tereád. Óh ne bánd csúf gondatlanságom, védj ma is, segíts, Sebasta püspöke! Lásd, így élünk mi, gyermek módra, balgatag, hátra se nézünk, elfutunk a zajló úton, eleresztve kezetek, magasabb szellemek - de ti csak mosolyogtok, okos felnőttek gyanánt. Nem sért ha semmibe veszünk s aztán a bajban újra visszaszaladunk hozzátok, mint hozzád ma én reszkető szívvel... Mosolyogj rajtam, Balázs! ki mint a szepegő kamasz, térdeplek itt együgyű oltárod kövén - mosolyogj rajtam, csak segíts! Mert orv betegség öldös íme engemet és fojtogatja torkomat, gégém szűkül, levegőm egyre fogy, tüdőm zihál, s mint aki hegyre hág, mind nehezebben kúszva, vagy terhet cipel, kifulva, akként élek én örökös lihegésben. S már az orvosok kése fenyeget, rossz nyakam fölvágni, melyet hajdan olyan megadón hajtottam gyetyáid közé, mintha sejtettem volna már... Segíts, Balázs! Hisz a te szent gégédet is kések nyiszálták, mikor a gonosz pogány kivégzett: tudhatod, mi az! Te ismered a penge élét, vér izét, a megfeszített perceket, a szakadt légcső görcseit, s a fulladás csatáját és rémületét. Segíts! Te már mindent tudsz, túl vagy mindenen, okos felnőtt! Te jól tudod, mennyi kínt bír az ember, mennyit nem sokall még az Isten jósága sem, s mit ér az élet... S talán azt is, hogy nem is olyan nagy dolog a halál.

 

 Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe – február 2. 

 

Az ünnepen arra emlékezünk, hogy Szűz Mária, negyven nappal Jézus születése után, bemutatta gyermekét a jeruzsálemi templomban. A szokásnak megfelelően a szülők, Mária és József áldozatként két gerlicét vagy galambfiókát ajánlottak fel, és az Úrnak szentelték az elsőszülött fiút. A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt Anna és Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust. A világ világosságával való találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása. A gyertya mint Jézus Krisztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek. Már az ókeresztény korban Krisztus jelképévé vált: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson. Az Úr Jézus bemutatását (praesentatio Domini) Jeruzsálemben már a 4. században megünnepelték, ekkor még február 14-én, mivel karácsonyt január 6-án ülték. Attól kezdve, hogy Jézus születésének ünnepnapja december 25-ére került, Jézus bemutatását február 2-án kezdték ünnepelni. Róma a 7. században fogadta el e liturgikus napot, a Simeon és a kisded Jézus találkozására utaló hypapante (találkozás) néven – ekkor találkozott először Jézus az emberiséggel, az emberekkel, akikért megtestesült. Simeon hálaéneke, a Nunc dimittis (Lk 2,29–32) a napi zsolozsma állandó része. „Bocsásd el most, Uram, szolgádat, szavaid szerint békességben, hiszen már meglátták szemeim, akit küldtél, az Üdvözítőt. Őt adtad számunkra csodájára minden népnek, hogy fényeskedjék az egész világnak, mint választott néped dicsősége.” A 10. századtól a nyugati egyház liturgikus könyvei egyre inkább Mária tisztulását emelték ki, és erről nevezték el az ünnepet: purificatio. Majd a keleti egyház hagyományával teljes összhangban 1960 óta ismét az Úr ünnepeként, Urunk bemutatásaként tartjuk számon. Szent II. János Pál pápa 1997-ben nyilvánította február 2-át, Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét a megszentelt élet világnapjává. Azóta ezen a napon az egyház azt a mintegy egymillió férfit és nőt is ünnepli, akik a világon megszentelt életet élnek. Az ünnep célja: hálát adni Istennek a megszentelt élet ajándékaiért, előmozdítani a hívek körében ennek az életformának az ismeretét és szeretetét, valamint lehetőséget adni a megszentelt életet élőknek, hogy tudatosuljon bennük életük szépsége és azok a csodák, amelyeket az Úr bennük és általuk művel az egyház és a világ javára. Imádkozzunk a szerzetesekért és a megszentelt életet élőkért, valamint a hivatásokért!

forrás: www.magyarkurir.hu